A bonsai - az élet, a természetszeretet jelképe

A bonsai szó jelentése: a bon lapos edényt, a sai fát, növényt jelent. A bonsai történetről írásos dokumentáció nem maradt fent a keleti kultúrákban, így csak a szájhagyományokra hivatkozva és a korok társadalma, vallása ad alapot arra, hogy viszonylag megismerjük a fa eredetét. Történelmi leírásokból tudjuk, hogy az edényben nevelt növény őshazája Kína, ezért a kínai kertkultúrák és kertészetek által elmondottak alapjául véve ismerhetjük meg a bonsai művészetét. Eredete a 6-10. századra tehető. Az edényben nevelt növény, fa Kína északi részén pensai, déli részé punsai nevet kapták, ami "fa táj nélkül"-t jelent. Később terjedt el egy új szó a penjing, ami a fa, föld, kő és a víz művészi ábrázolását jelenti. A X-XI. században terjedt el a törpefák művészete Japán egész területén, melyet kínai szerzetesek vittek be. A két kínai írásjegy a "bon és a sai" egyesítésével jött létre egy új szó a bonsai, amivel nemcsak azt jelenti, hogy a fa, amit edényben nevelnek, hanem a miniatűr növény sajátos alakítási és gondozási módszerét. A miniatűr fák kultuszát Európába a japán kertészek hozták el 1878-ban a Párizsi Világkiállításra. Itt csodálkozott rá először Európa az egzotikus növény kultúrára. Magyarországon az 1980-as évek elején terjedt el, melynek népszerűsége állandóan nő.

A bonsai mindenekelőtt a fa újrafelfedezése, a fáé mint díszítőelemé természetesen, és gyakran az első kapcsolat a bonsai termesztő és a fa között. A bonsai élet, újfajta természetszemlélet. Egyszerű kikapcsolódásból igazi filozófiává alakult, az ember és a természet harmóniájának szimbólumává. Innen ered az a szinte vallásos tisztelet, amellyel egy japán ember a bonsait övezi, és ez évszázadokon át meg nem szakadó, szentté váló hagyománya. Művészeti tárgy, filozófia, a bonsai nevelés egyre kisebb fák nyeréséig finomodott. A japán bonsai legnagyobb magassága 90-105 cm.

Eredetileg a fát mindig a természetből emelték ki, nagy gondossággal, és hozzászoktatták a cserépben tartáshoz, ami kezdettől fogva természetes jelleget és bizonyos kort biztosított. Ez a kiemelés Japánban ma már tilos. A faiskolák, a kertészek nevelik a speciálisan bonsai-nak szánt fákat.

A bonsai nevelésével foglalkozó ember a kis fa földmennyiségének korlátozásával, folyamatos és megfelelő ápolásával neveli növényét és az harmonikusan és természetesen fejlődik. Ha sokat foglalkozunk bonsai fával, lassan az ember megtanulja a természetet más szemmel nézni, a fákat, a növényeket, a tájat pedig átértékeli. Olyan jelenségek harmóniájára, szépségére figyel fel, amelyek mellett eddig érzéketlenül ment el.

Egy bonsai kétségtelenül megkapóan példázza Buddha tanainak lényegét és titkát. Amikor tanítványai a végső, legmagasabb valóság felől kérdezték Buddha szótlanul egy virágra mutatott. Japánban a bonsai mint alkotóművészet a művelt, magas kultúrájú néprétegek körében rövid idő alatt nagyon kedvelt lett, s fokozatosan kialakultak a mai bonsai irányzatok. Az alkotásban a természet a tanítómester, s az ember az áhítattal figyelő diák. Ebben a megközelítésben az ember - a nyugati szemlélettel ellentétben - nem a természet ura, hanem a természet része.

A fa fajtától, a nevelési módszertől és nem utolsósorban a gondosságtól függ a növekedés üteme. 8-10 évig élnek cserépben a légyszárúak, a gyümölcsfák 25-30 évig. Egyes borókák és fenyők több kertészgenerációt túlélve, 250-300 évig tenyésznek. A bonsai méret szerinti csoportosítása a következő: mame (mini) 5-15 cm, ko (kis) 16-29 cm, chui (közepes), 30-60 cm, dai (nagy) 60-90 cm magasságú.

A bonsai nevelés alatt nem a genetikán alapuló nemesítéssel vagy vegyszeres kezeléssel törpe növekedésűvé alakított növényfajokat és fajtákat értjük, hanem többségükben nálunk is a szabadban előforduló, őshonos fa és cserjeféléket, melyeknél az apró termetet megfelelő fizikai eljárásokkal alakítjuk ki és tartjuk fenn. Tehát ha egy bonsai fácskát az edényből kiemelve tápdús talajba a szabadba ültetünk, rohamos fejlődésnek indul, s ugyanolyan hatalmas fa lesz belőle, mint erdőbéli rokonai.