A bonsai gondozása, metszés, drótozás, tápoldatozás

Kültéri bonsai: Minden olyan fa, ami nálunk honos, kültéri, vagy a kert díszei, ellentétben azokkal a beltéri japán fákkal, melyeket faiskolában is termesztenek kifejezetten szobai bonsai nevelés céljából. Nem szabad télen fűtött helyiségbe vinni, viszont védjük őket a hideg széltől és a fagytól. A bonsai kint teleltetésekor ássuk be a földbe vagy fenyőtűvel, forgáccsal, fahánccsal kibélelt dobozba tegyük. Így a gyökere nem tud elfagyni.

Szobában tartott bonsai: Az a növény, amely trópusi, szubtrópusi éghajlatról származik télikertben, vagy üvegházban helyezzük el. Ezeket a fákat télen szobában kell tartani, mivel könnyen elfagyhatnak.

Helyes táplálás: Az, hogy egy fa mennyi vizet igényel, fajtól függ. A fa tápanyag és vízigénye évszakonként is változik, és más igénye van természetesen egy japán bonsai örökzöld fának, mint egy trópusi kerti lombhullató big bonsai növénynek. A bonsai gyökere sokkal gyorsabban kiszárad, mint a szabadban élő társaié. Tavasszal, nyáron és ősszel általában naponta meg kell öntöznünk növényünket. Télen, a szabadban hagyott fák kevés vízutánpótlást igényelnek, hiszen a hóból, esőből megkapják a szükséges vizet. A szobai bonsai földjét télen is tartsuk mindig nedvesen. A bonsai számára nagyon fontos a tápoldatozás, hiszen ez erősíti a növényt. Sokféle műtrágya létezik. Van folyékony és szilárd. A granulátum formájú műtrágya a legjobb, hiszen ennek lebomlási ideje több hónap is lehet. Amikor öntözünk, újabb adag oldódik fel. A folyékony műtrágyák gyorsabban hatnak, de nehezebben tudjuk megállapítani, hogy mennyi szívódott fel belőle.

Gyökérmetszés, átültetés: Körülbelül 2-3 év alatt a bonsai gyökerei teljesen kitöltik az edényt. Ilyenkor metsszük meg a gyökereket és új földbe ültetve, visszatehetjük az eredeti tálba. A gyökérmetszés után a fa erőteljes növekedésnek indul, hiszen a gyökerek tudnak nőni, terjedni. Átültetéshez különböző talajkeveréket használhatunk. A lényeg, hogy olyan talajt válasszunk, amely elegendő nedvességet képes megtartani, amit a növény felszívhat. Fontos, hogy jó vízelvezető képességű legyen, ne tudjon kialakulni pangó víz, ami a gyökerek elrothadásához vezethet. Jó példa erre a különböző szemnagyságú akadama.

Fenntartó metszés: Ha már megvan a bonsai amit nevelünk, szépen növekedik, akkor a következő lépés, hogy az eredeti formáját megtartsuk. Ekkor kezdjük el a fenntartó metszést. Ezzel az új hajtások fejlődését akadályozzuk meg, azért, hogy a levélzet dúsabb legyen. Ettől idősebbnek tűnik a fa. A fenyőféléket, cédrusokat, borókákat általában kézzel csípjük vissza, mert így a vágott felületek nem barnulnak meg és nem alakul ki elvadult hajtás. A lombhullató fáknál a hajtásokat ollóval metsszük. Ettől levélzetük dúsabb lesz.

A drótozás: A drótozással a bonsai alakja formálható, és ezzel tudjuk különböző stílusra alakítani. Megváltoztathatjuk az ágak és a törzs irányát. A lombhullató fákat legkönnyebben tavasszal, mielőtt levelet hoznának, illetve ősszel nyugalmi állapotban drótozzuk. Örökzöldek esetében bármikor elvégezhetjük a drótozást. A tűlevelűeknél a nyugalmi időszak a legalkalmasabb a drótozásra. Rendszeresen ellenőrizzük, hogy a huzal ne nőjön bele a fába. Ha az ág megmarad új helyzetében, akkor levehetjük a drótot. Általában réz vagy alumínium huzalokat használunk a bonsai drótozásához. A drótozni kívánt fa ágának átmérőjének az 1/3-a vastagságú legyen a drót, és 450-os szögben tekerjük az ágra. A drótozáson kívül alakíthatjuk még az ágakat úgy is, ha lekötözzük őket, vagy súlyokat teszünk rájuk. Ezeket viszont ritkábban alkalmazzuk, mert kevésbé hatékony.